Le Droit Humain

Andrea Varga
Termék- és beszerzési szakértő, több mint 15 év kereskedelmi tapasztalattal

Maria Deraismes és a vegyes szabadkőművesség első lépései

A feminista mozgalom a 19. század második felében született meg, és számos szabadkőműves, különösen Franciaországban, érdeklődést mutatott iránta, olyannyira, hogy a nők jogaiért küzdő aktivistákká váltak. Ilyen volt például Léon Richer (1824–1911), szabadgondolkodó újságíró, feminista és a Francia Nagyoriens szabadkőművese.

1866-ban Richer felkérte Maria Deraismes-t (1828–1894), hogy tartson előadást a nők jogairól egy páholyban. Maria Deraismes író és aktivista előadó volt, 1869-ben pedig Richerrel együtt megalapította a Nők Jogaiért Küzdő Társaságot, majd 1878-ban megszervezte vele a Női Jogok Nemzetközi Kongresszusát. Valószínűleg Richernek köszönhető, hogy Maria Deraismes felfedezte a szabadkőművességet, és vágyat érzett a csatlakozásra. Együttműködött más progresszív szabadkőművesekkel is, mint például Victor Poupinnal (1838–1906), az íróval, szocialista politikussal, a Tanügyi Liga és az Antiklerikális Demokratikus Unió társalapítójával, akivel 1881-ben megszervezte a Francia Nagyoriens első antiklerikális kongresszusát.

Ám a szabadkőművesek nyilvánvaló jó szándéka ellenére a páholyok még korántsem álltak készen arra, hogy megnyissák a Templom kapuit a nők előtt. Bár a Francia Nagyoriens számos tagja feminista szimpátiát mutatott, maga a Rend óvatos maradt, és nem tűnt hajlandónak szakítani a férfi szabadkőművesség hagyományával. Több bátorságot várhattunk volna a Grande Loge Symbolique Écossaise-től, az akkori legprogresszívebb engedelmességtől, amely 1880-ban született meg a konzervatív Francia Legfelsőbb Tanácsból kivált tucatnyi páholy szecessziója révén. Feminista szimpátiája ellenére a Grande Loge Symbolique Écossaise sem merte megtenni a lépést. Az egyik páholya (Les Libres-Penseurs, Le Pecq-ben) azonban úgy döntött, hogy szembeszáll ezzel, és 1882. január 14-én beavatta Maria Deraismes-t Georges Martin (1844–1916) jelenlétében, aki a Grande Loge Symbolique nagymestere volt. Ezt a bátor kezdeményezést azonban az engedelmesség rossz néven vette, és kizárta a páholyt az inszubordináció miatt. Csak 1884-ben vették vissza őket azzal a feltétellel, hogy Maria Deraismes neve nem szerepelhet a páholy névsorában.

Maria Deraismes

Bár szabadkőműves volt, Maria Deraismes páholy nélkül maradt, de nem adta fel a reményt, hogy valahol megnyílik egy ajtó. Georges Martinnal együtt számos írást, konferenciát és kapcsolatot kezdeményezett, de sikertelenül.

Végül Maria Deraismes és Georges Martin úgy döntöttek, nem várnak tovább a férfi szabadkőművesek jóindulatára, és saját kezűleg alapítanak egy vegyes szabadkőműves engedelmességet. 1890 és 1893 között több informális találkozót tartottak a jövőbeli vegyes páholy előkészítésére, majd 1893. március 14-én Maria Deraismes, Georges Martin segítségével, tizenhat nőt avatott be, akik mind elkötelezettek voltak a feminista ügy mellett. Az új nővéreket 1893. március 24-én segédmesterré, április 1-jén pedig mesterré avatták. Három nappal később, április 4-én megtörtént a tisztségviselői testület választása, valamint az alapszabályok elfogadása. Megszületett a Grande Loge Symbolique Écossaise Mixte “Le Droit Humain”, és Georges Martin csatlakozott hozzá, mint az új szabadkőműves engedelmesség első férfi tagja.

A Vegyes Nagy Páholytól a Nemzetközi Rendig

A Bolt elkészíti a Le Droit Humain díszeit. Tekintse meg a kollekciót.

Maria Deraismes már nem érhette meg az új engedelmesség növekedését, mivel 1894-ben elhunyt, a fejlesztés feladatát Georges Martinra hagyva. Ő testestül-lelkestül elkötelezte magát a feladat mellett. 1895-ben négy új “Le Droit Humain” páholyt alapítottak Lyonban, Blois-ban, Párizsban és Le Havre-ban, majd a mozgalom Franciaországon kívül is elterjedt (Angliában, Svájcban, Hollandiában, Belgiumban, Indonéziában, Indiában, az Egyesült Államokban…).

Annak érdekében, hogy a “Le Droit Humain” páholyok tagjai hozzáférhessenek a REAA (Skót Rítus) magasabb fokozataihoz, Georges Martin 1897-től kezdve egy Vegyes Legfelsőbb Tanács létrehozásán dolgozott. 1899-ben megkapta a 33. és egyben utolsó fokozatot Joseph Décembre-től (1836–1906), a Francia Nagyoriens írójától és szabadkőművesétől. Georges Martin így továbbadhatta ezt a fokozatot a “Le Droit Humain” keretein belül, és 1901-ben hivatalosan is megalapították az Egyetemes Vegyes Legfelsőbb Tanácsot, amely lehetővé tette a “Le Droit Humain” Nemzetközi Vegyes Szabadkőműves Rend létrehozását.

Még szükség volt egy méltó székhelyre is. Különböző helyiségek használata után Georges Martin telket vásárolt a párizsi Rue Jules-Bretonon, és adományként a “Le Droit Humain”-nek adta egy szabadkőműves épület felépítésére. Az első világháború előtt megkezdett épületet csak a háború után avatták fel, amikor Georges Martin már nem élt (1916-ban hunyt el). Ez az épület ma is a “Le Droit Humain” székhelye.

A “Le Droit Humain” nemzetközi szervezete

A nemzetközi szervezet első formája, amelyet Georges Martin elképzelt, szigorúan piramisszerű volt: az Egyetemes Vegyes Legfelsőbb Tanács gyakorolt hatóságot a világ összes 1. és 33. fokozat közötti műhelye felett, anélkül, hogy nemzeti szinten létezett volna a Nagy Páholyhoz vagy Konventhez hasonló struktúra.

Ez annál is furcsább, mivel Georges Martin a Grande Loge Symbolique Écossaise egyik alapítója volt, amelyet éppen azért hoztak létre, hogy megkérdőjelezzék a Francia Legfelsőbb Tanács tekintélyét a rítus kék páholyai felett. 1904-től kezdve több francia “Le Droit Humain” páholyban is ellenállás mutatkozott ez ellen a piramisszerű szervezeti mód ellen, és francia konvent összehívását követelték. Erre 1907-ben került sor, de Georges Martin emlékeztetett arra, hogy csak egy Egyetemes Konventnek van joga dönteni a Rend alkotmányáról. 1912-ig több más francia “Le Droit Humain” páholygyűlést is tartottak anélkül, hogy a Legfelsőbb Tanáccsal való kapcsolat problémáját meg tudták volna oldani, olyannyira, hogy 1914-ben egy tucat páholy kivált, hogy létrehozzon egy disszidens Vegyes Szimbolikus Nagy Páholyt.

Georges Martin

Georges Martin megértette, hogy itt az ideje összehívni egy nemzetközi konventet, amelyet 1914-ben kellett volna megtartani. Az első világháború természetesen megakadályozta egy ilyen konvent összehívását, és ugyanebben az évben, 1914-ben elhunyt Marie Georges Martin, Georges Martin felesége és a “Le Droit Humain” nagymestere. Férje követte őt a nagymesteri székben, de 1916-ban ő is elhunyt, függőben hagyva az Egyetemes Vegyes Legfelsőbb Tanács és a szimbolikus páholyok közötti kapcsolat kérdését.

A Nemzetközi Konvent végül 1920-ban ült össze, és döntött a “Le Droit Humain”-nél ma is érvényes világszervezeti formáról: egy Egyetemes Vegyes Legfelsőbb Tanács, egyetlen Rend-nagymesterrel (a Legfelsőbb Szuverén Nagyparancsnok, a Rend nagymestere), aki garantálja az alkotmány és a Rend irányelveinek betartását, de nemzeti tanácsok éves konventtel igazgatják a szimbolikus páholyokat minden országban. A Nemzeti Tanács elnöke egy szimbolikus engedelmesség nagymesterének felel meg, de nem rendelkezik annak hatásköreivel, mivel alá van rendelve a Legfelsőbb Nagyparancsnoknak, azaz a 33. fokozatú Legfelsőbb Tanács egy tagjának, aki a nagymestert képviseli az országban.

A Le Droit Humain-nél gyakorolt Lauderdale-rítusnak megvannak a saját díszei. Tekintse meg a kollekciót.

A “Le Droit Humain” Nemzetközi Vegyes Szabadkőműves Rend ma

A “Le Droit Humain” Nemzetközi Vegyes Szabadkőműves Rend ma körülbelül 32 000 tagot számlál több mint hatvan országban, és páholyai 21 különböző nyelven dolgoznak. A helyi beágyazottság a páholyok számától függ: Szövetségek legalább 7 páholy esetén, Úttörő Szövetségek (vagy Joghatóságok) legalább 3 páholy esetén, ez alatt a szám alatt pedig Úttörő Páholyokról beszélünk.

A Nemzeti Konventek évesek, és megválasztják a Nemzeti Tanácsot, amelynek élén egy elnök áll, aki csak a francia és belga szövetségekben viseli a nagymesteri címet. A Nemzeti Tanács tagjainak és elnökének mesteri fokozattal kell rendelkeznie.

A Nemzetközi Konvent ötévente ül össze a Szövetségek, Joghatóságok és Úttörő Páholyok küldötteivel. A Nemzetközi Konvent megválasztja a Legfelsőbb Tanácsot a 33. fokozatúak közül, a Legfelsőbb Tanács pedig megválasztja a nagymestert a tagjai közül. Ha a nagymester nem francia, akkor a helyettes nagymesternek francia állampolgárnak kell lennie.

A Rue Jules-Breton-i Templom

A kezdetektől fogva a “Le Droit Humain” hivatalos rítusa a Skót Rítus (REAA). A helyi szabadkőműves szokások tiszteletben tartása miatt azonban a kék páholyok más rítusokat is gyakorolhatnak. Így bizonyos angol rítusok (különösen a Lauderdale-rítus, Annie Besant és Charles W. Leadbeater műve, akik mindketten a “Le Droit Humain” tagjai voltak) használatban vannak az angolszász és északi országokban. Franciaországban tudomásunk szerint egyetlen páholy dolgozik Lauderdale-rítus szerint, a párizsi “Le Comte de St-Germain” páholy. Ezenkívül azokban az országokban, ahol különösen elterjedtek és tiszteltek, olyan kiegészítő fokozatok (Side Degrees), mint a Királyi Boltív vagy a Márkaszabadkőművesség, szintén gyakoroltak a “Le Droit Humain” keretein belül.