A szintező a szabadkőművességben: A segédmester útja

A függőóntól a szintezőig: tengelyváltás

Míg a függőón, amely a második felügyelőhöz kötődik, a függőlegességet kereső tanítvány eszköze, a szintező a segédmesteré, aki megnyílik a világ vízszintessége felé. Az első felügyelő jelképeként egy új szakaszt jelez: a valósághoz, az időhöz és embertársainkhoz fűződő megújult viszonyt.

Fából készült szabadkőműves szintező függőónnal – a segédmester és a szabadkőműves egyenlőség jelképe - Bolt

A szintező

Gyakran mondják a segédmesterről, hogy a függőóntól a szintezőig jutott. Ez az átmenet nem csupán egy egyszerű váltás. Nem egyik testtartást cseréli le a másikra, hanem egy tengelyt hosszabbít meg egy nyitással. A szabadkőműves nem maradhat bezárva a gondolkodás kamrájába: most már járnia kell. Nem összevissza, hanem egy világos, építő és feszült irányba. Nem feloldódva a világban, hanem átjárva általa.

A szintező tehát a cselekvés terét nyitja meg. Arra ösztönzi a segédmestert, hogy elfoglalja helyét az emberek között, nem föléjük emelkedve, hanem ugyanazon a vonalon. A feladat már nem csupán belső vagy tisztán szimbolikus: kapcsolati jellegűvé válik. Arról van szó, hogy jelen legyünk, megmutatkozzunk másokkal és másokért, miközben megőrizzük az igaz munka iránti igényességet.

A szintező: Egy eszköz, amely csak a függőleges által áll meg

A szintező nem helyettesíti a függőónt, hanem támaszkodik rá. Ugyanazt az elvet folytatja: a tengely keresését, de egy másik síkba helyezve. A függőón lefelé mutat, a szintező megnyílik. Az egyik megalapoz, a másik tájékozódást ad.

A legtöbb kontinentális rítusban a szintező egy derékszögvonalzó formáját ölti, amelynek két szárát egy vízszintes keresztrúd köti össze, nagy “A” betűt formázva. A csúcson függő ólomzsinór jelzi a függőlegest. Az angolszász hagyományokban az eszköz inkább egy díszes, fordított “T” alakot vesz fel. De mindkét esetben a vízszintes stabil, a függőleges pedig mozgékony: ez utóbbi mutatja meg, hogy az irány helyes-e.

Nem véletlen, hogy a szintező a segédmesterhez kötődik. Az általa jelölt vízszintes csak akkor lehet megbízható, ha a függőleges tartást nyer. Ez nem egy azonnali megnyílás eszköze: feltételezi, hogy a tengely már megvan. A segédmester nem hagyja el a függőónt, hanem más módon folytatja azt. Nem a logikát változtatja meg, hanem az irányt.

A szintező arra emlékeztet, hogy minden vízszintes vonal egy belső tengelyből igazodik. A függőón a lélek legmélyére száll, oda, ahol a fizikaival szemben egy bensőségesebb gravitáció érzékelhető. Nem kényszerít rá egy útvonalat: arra hív, hogy megtaláljuk azt a pontot, amely lehetővé teszi a munka irányítását anélkül, hogy eltévednénk.

Az ember alakja, a kereszt alakja

A segédmester útja nem törli el a tanítványét, hanem meghosszabbítja azt. Amit a tanítvány önmagában megtalált, az nem maradhat bezárva: most már ki kell tárni a karokat, cselekedni kell, kapcsolatba kell lépni. A függőlegesség nem tűnik el, hanem beépül egy új gesztusba: a megtartott vízszintességébe.

Leonardo da Vinci Vitruvius-tanulmánya

E két tengely kereszteződése egy alakzatot formál – egy álló emberét, kitárt karokkal, aki anélkül halad előre, hogy megtörné a tengelyt. Leonardo da Vinci híres képet adott erről a Vitruvius-tanulmánnyal: egy körbe írt sziluett, amely méreteiben kiegyensúlyozott, de mégis irányított. Ez a kereszteződés egy keresztet is rajzol. Ez megelőzi a kereszténységet, túlmutat a vallásokon, és arra a metszéspontra utal, ahol a járás hű marad a tengelyhez.

Ám ez a megnyílás nem a függőlegesség elfelejtése. Egy központosított szívet feltételez, amely nem hagyja magát szétszórni vagy elragadni, és egy mértéktartó, a helyére illesztett beszédet, amely hű marad a lényeghez. E nélkül a karok hiába hadonásznak, és az út elvész. A segédmester megtanul ebben a kereszteződésben élni: nem két ellentétes erő között, hanem mint egy ember diszkrét összhangja, aki képes cselekedni anélkül, hogy megtagadná azt, ami megalapozza őt.

Szintező a szabadkőművességben: egyenlőség a rituálékban és a világban

A szintező nem csupán a tengely és az irány jelképe. A XVIII. századtól kezdve egyes rituálék más jelentést is tulajdonítottak neki: az Egyenlőségét. Az értelmezés kevésbé szimbolikus, mint inkább erkölcsi vagy társadalmi. Az eszköz vízszintessége annak jele, hogy minden szabadkőműves egy szinten áll – származásától vagy társadalmi helyzetétől függetlenül.

Ez az egyenlőség azonban a páholy terére korlátozódott. Falain belül az arisztokrata és a közember között nem tettek különbséget. Franciaországban ez az eszme konkrét kifejezést nyert: minden mester kardot viselt, ami máshol csak a nemesek kiváltsága volt. A szándék erős volt, de korlátozott. A páholyon kívül a hatalmi viszonyok változatlanok maradtak. A XIX. századig kellett várni, amíg egyes szabadkőművesek, különösen Franciaországban, megpróbálták ezt az elvet a rituáléból a világba átültetni, politikai vagy társadalmi küzdelmekben való részvétellel.

Egyenlőség, Jean-François Janinet, 1793

Ezek a kísérletek néha megosztották a páholyokat. Mert bár egyesek az egyetemes eszmény kifejeződését látták benne, mások tartottak a túlzott elköteleződéstől, amely pártos ügyek felé billentené a mérleg nyelvét. De azt mutatják, hogy egyesek számára az Egyenlőség nem maradhatott csupán rituális díszek: konkrét megvalósítást követelt, még ha tökéletlent is, a társadalomban.

Szintező a szabadkőművességben: Egy építmény, nem egy elv

Milyen Egyenlőség jele lehet a szintező? Bizonyára nem egy naiv vagy kikiáltott egyenlőségé, amely eltekint a valós különbségektől. Az egyenlőtlenség önmagában nem igazságtalanság: egy megállapítás. Az emberek nem azonosak, sem természetükben, sem útjukban, sem képességeikben. De ez a megállapítás nem elég. Az Egyenlőség eszméje a szabadkőműves hagyományban nem hagyja figyelmen kívül ezeket az eltéréseket: egy olyan keretet kínál, ahol mindenki elismert, tisztelt és ugyanazon a szinten meghallgatott lehet. Nem azért, mert minden egyenlő értékű, hanem azért, mert minden személynek van értéke.

A szabadkőművesek számára ez az Egyenlőség munka. Nem magától értetődő. Folyamatosan ütközik az önzéssel, a bezárkózással, a gőggel. Semmi köze az arctalan szintezéshez, amely eltörölné az egyediséget. Éppen ellenkezőleg, a testvériség – és nővériség – érzése hatja át, amelyet vállalnak, akarnak és gyakorolnak. Szimbolikusan ez a helyes vízszintes vonal, amelyet a szintező húz, csak akkor létezhet, ha a függőlegest már megtalálták. Csak akkor kerülhetünk egy szintre, ha előtte már igazodtunk.

Ekkor érthető meg, hogy a szintező nem az egyének valamilyen automatikus egyenlősítését jelenti, hanem egy közös sík aktív keresését. Ez a vízszintesség nem adott, hanem építeni kell. Erőfeszítést igényel a nyelvhasználatban, a meghallgatásban és a testtartásban. Állandó figyelmet feltételez az egyensúlyhiányokra, nem azért, hogy tagadjuk őket, hanem hogy ne hagyjuk, hogy azok irányítsák a kapcsolatokat. Nem a magasságok vagy mélységek eltüntetéséről van szó, hanem arról, hogy együtt tartsunk egy lehetséges vonalat, egy közös horizont tudatában.

Ezért a szintező nem csupán az emberek közötti viszonyt jelöli: egyfajta létezési módot kínál. Arra hív, hogy másokkal együtt járjunk, nem föléjük emelkedve vagy elhúzódva, hanem egymás mellett – egy egyszerű és állandó elismerésben: mindenki értékének elismerésében.

Következtetés: Tartani a tengelyt, járni másokkal

A szintező nem csupán egy eszköz: egy követelmény. Arra emlékezteti a segédmestert, hogy a belső munka nem elég. A világ felé kell fordulni, anélkül, hogy elveszítenénk annak a fonalát, ami minket megalapoz. A függőlegest a tanítvány már felismerte és kipróbálta. Ebből kiindulva tudja a segédmester megrajzolni a vízszintest, és megnyílni a találkozás felé.

De ez nem egy homályos megnyílás, sem egy bizonytalan járás. A segédmester világos irányba halad, tartva a tengelyt, amelyet felfedezett. Nem törekszik arra, hogy elvegyüljön a tömegben, sem arra, hogy elvesszen a nyüzsgésben: emberi léptékkel cselekszik, tudatában helyének, és törekszik arra, hogy másokkal együtt dolgozzon egy közös építményen.

De ez nem egy homályos megnyílás, sem egy bizonytalan járás. A segédmester világos irányba halad, tartva a tengelyt, amelyet felfedezett. Nem törekszik arra, hogy elvegyüljön a tömegben, sem arra, hogy elvesszen a nyüzsgésben: emberi léptékkel cselekszik, tudatában helyének, és törekszik arra, hogy másokkal együtt dolgozzon egy közös építményen.

Hűen a függőlegeshez, figyelve a vízszintesre, szigorúan halad előre – anélkül, hogy elveszítené tengelyét, és anélkül, hogy elfelejtené, hogy sosem járunk egyedül.

Írta: Ion Rajolescu, a Bolt főszerkesztője – egy igaz, szigorú és élő szabadkőműves beszéd szolgálatában.

Az út folytatása: A függőón a szabadkőművességben: egy láthatatlan tengely a tanítvány számára.

Szabadkőműves szintező - Fa - Bolt

Szabadkőműves szintező – Fa

EUR 24.99

Kosárba tesz

Mi a szintező elsődleges jelentése?

A vízszintest jelképezi, de egy olyan vízszintest, amely csak akkor létezik, ha a függőleges tartja: az ember világhoz fűződő kapcsolata csak a belső tengelyéből kiindulva érthető meg.

Miért kötődik a szintező a segédmesteri fokozathoz?

Mert folytatja a tanítvány útját. Miután megtalálta a tengelyét (a függőónt), a segédmester megtanulja megrajzolni a vízszintest, azaz kapcsolatba lépni és cselekedni a világban.

Jelenti-e a szintező az egyének közötti abszolút egyenlőséget?

Nem. Nem törli el a természetbeli, út- vagy képességbeli különbségeket. Arra emlékeztet, hogy mindenki megérdemli az elismerést és a tiszteletet, nem azért, mert minden egyenlő, hanem azért, mert minden lénynek saját értéke van.

Hogyan jelent meg a szintező jelképe a rituálékban?

A XVIII. századtól kezdve egyes rituálék erkölcsi és társadalmi jelentést adtak neki: a páholy minden tagja közötti Egyenlőségét, származásuktól vagy helyzetüktől függetlenül.

Ez az egyenlőség vonatkozott a külső társadalomra is?

Nem. A páholyra korlátozódott. A társadalmi különbségek fennmaradtak a világban. De a XIX. században egyes szabadkőművesek megpróbálták ezt az eszményt a templomokon túlra is kiterjeszteni, politikai és társadalmi elköteleződéssel.

Miben különbözik a szintező egy egyszerű szintezőeszköztől?

Nem a különbségek eltörlésére vagy az uniformizálásra törekszik. Egy olyan helyes vonalat húz, ahol mindenki megtalálja a helyét dominancia vagy elnyomás nélkül.

Miért társítják a szintezőt a testvériséghez és nővériséghez?

Mert a vízszintesnek csak akkor van értelme, ha a találkozásban élik meg: kölcsönös tisztelet, meghallgatás, közös munka. A szintező kapcsolati egyenlőségre kötelez, amelyet a testvéri akarat táplál.

A szintező elv vagy építmény?

Ez egy építmény. Az egyenlőség, amelyet kifejez, sosem adott, hanem mindig építeni kell, az önzés, a gőg és a bezárkózás ellen.

Mi a jelkép egyetemes jelentősége?

Túlmutat a kultúrákon és vallásokon. A szintező az emberek közötti helyes viszony eszményét testesíti meg, amely inspirálhatja a belső munkát és a közösségi elköteleződést egyaránt.

Hogyan tudja a segédmester „tartani a szintezőt” az életében?

Úgy, hogy megőrzi belső tengelyét, miközben kitárja karjait mások felé. Emberi léptékkel haladva, nem önmagába zárkózva, sem a tömegben elveszve, hanem másokkal együtt építve egy közös utat.

Podcast – A szintező a szabadkőművességben

A páholyban a szintező nem csupán egy eszköz.

Ez egy követelmény.

Nem helyettesíti a függőónt: támaszkodik rá, táplálkozik belőle. A segédmester nem tagadja meg a tanítvány által felfedezett függőlegest. Éppen ellenkezőleg, meghosszabbítja azt. De mostantól egy másik vonalat kell húznia: a vízszintest.

Ez mindent megváltoztat.

Már nem csak arról van szó, hogy alászálljunk önmagunk legmélyére. Ki kell tárni a karokat, kapcsolatba kell lépni, haladni kell a világban. Az emberi sziluett ekkor jelképpé válik: állva, kitárt karokkal az ember egy élő keresztet formál. Egy megnyílás, amely hű marad a tengelyéhez.

Ez a megnyílás nem szétszóródás. Központosított szívet, igazított beszédet, egyenes testtartást követel. A segédmester megtanul ebben a kereszteződésben élni, nem mint ellentétes erők konfliktusában, hanem mint egy diszkrét összhangban: egy olyan ember összhangja, aki cselekszik anélkül, hogy elárulná alapjait.

Az évszázadok során a szintező más értelmet nyert. Vízszintes vonalában megjelent az egyenlőség. A páholyban senki sem volt feljebb, senki sem volt lejjebb. Mindenki ugyanazon a síkon állt, legyenek nemesek vagy közemberek. Ez az egyenlőség azonban nem magától értetődő. Építeni kell. Meghallgatást, nyelvet, figyelmet igényel. Nem törli el a különbségeket, hanem befogadja őket, és egy közös teret kínál, ahol mindenki megtalálja a helyét.

Kapcsolódó termékek

Kategóriák

Kategóriák
Szabadkőműves díszek... 1222 Nyakláncok és ékszerek 1145 Ajándékok 20€ alatt 742 Kötények és csomagok 663 Ékszerek 633 Páholyi ékszerek 604 Szabadkőműves kötények 552 Szabadkőműves vállsz... 527 Mester 494 Szabadkőműves kötény... 446 Egyéb rítusok 436 Skót ősi és elfogado... 303 Más rítusok magas fo... 302 Halloween Akció 255 Királyi Ív 247 Kiegészítők 216 Francia rítus – szab... 204 Szabadkőműves ékszerek 194 ÉKSZEREK SZABADKŐMŰV... 194 Egyiptomi rítusok (M... 193 Minden termék
🏠 Főoldal 🛍️ Termékek 📋 Kategóriák 🛒 Kosár