A szabadkőműves "Planche"

Andrea Varga
Termék- és beszerzési szakértő, több mint 15 év kereskedelmi tapasztalattal

A “Planche” fogalma a szabadkőművességben

A francia nyelvű szabadkőművességben a „Planche” (szó szerint: deszka/tábla) nem csupán azt az előadást jelöli, amelyet egy szabadkőműves a páholy előtt tart. A kifejezést általánosabban minden írásos dokumentumra használják, különösen a hivatalos jellegűekre. Így a gyűlésre szóló meghívó egy „meghívó planche”, a jelöltről szóló vizsgálati jelentés egy „vizsgálati planche”, a páholymunka jegyzőkönyvét pedig gyakran „megrajzolt planche”-nak nevezik.

Ezeknek a kifejezéseknek a használata nyilvánvalóan egy operatív eszközre vezethető vissza, amelyet gyakran említenek a szabadkőműves rituálékban, és amely a páholyszőnyegeken is megjelenik: a rajztáblára (Planche à tracer). Ezt az eszközt a Mester fokozathoz kötik, mivel a Mester feladata az épület terveinek megrajzolása. De miért nevezik „deszkának” (planche) azt a felületet, amelyre a terveket rajzolják? Mert eredetileg a terveket közvetlenül a földre rajzolták, egy olyan fészerben vagy műhelyben, amelynek a padlózata deszkából készült. A rajztábla tehát eredetileg egy rajzolásra használt padló volt. Ennek emlékét őrzik a régi szabadkőműves rituálék, amelyek megkövetelték, hogy a páholy tábláját (amely később szőnyeggé vált) krétával rajzolják fel a páholy közepére, majd a munka végén töröljék le. Az angolszász szabadkőművesség egyébként a mai napig “Tracing Board”-nak, azaz rajztáblának nevezi ezt a páholytáblát.

A “Planche” mint előadás

Gyakorlati szabadkőműves életében a testvér főként kétféle „Planche”-val találkozik: az Orátor (szónok) előadásaival, illetve azokkal, amelyeket neki és társainak kell elkészíteniük. Mindkét esetben beszédekről vagy előadásokról van szó.

Az Orátor előadásai lehetnek „alkalmiak”. Ezek olyan beszédek, amelyeket egy különleges eseményen mondanak el: új Tanonc, Segéd vagy Mester felvételekor, napfordulós ünnepeken, új Mester avatásakor, gyászünnepségen vagy egy méltóság látogatásakor. Legtöbbször ezeket a szövegeket maga az Orátor írja, de bizonyos rituálék előírják egy kötelező szöveg felolvasását, különösen a három fokozatba történő felvételi szertartás után. Egyes páholyokban az Orátort felkérik, hogy minden munkán tartson egy előadást, amelynek témája szabadon választható.

Az Orátor előadásainak általános elterjedése a munkák során a XIX. századra nyúlik vissza. A XVIII. században az Orátor csak egy új Tanonc felvételekor mondott beszédet, és nagyjából ennyi volt a feladata. A többi beszéd a munkát hagyományosan követő bankettre volt fenntartva, ahol különböző tisztségviselők szólaltak fel, nem csak az Orátor.

A testvérek saját előadásait illetően a szokások páholyonként és engedelmességenként változhatnak. Vannak páholyok, ahol sokat „planche-olnak”, máshol csak a minimumot! Elsősorban a Tanoncok és Segédek azok, akik előadásokat készítenek, lehetővé téve a páholy számára, hogy mérje fejlődésüket. Évente két előadás jó ritmusnak tűnik a fejlődéshez. Sok páholyban elvárják egy konkrét előadás bemutatását, mielőtt a testvér a második, majd a harmadik fokozatba lépne.

A Mesterektől általában már nem várják el az előadások tartását, ami nagy kár. Szerencsére ismerünk olyan páholyokat, ahol a Mesterek is folytatják az írást, nemcsak a harmadik fokozatban. Minden szabadkőműves fejlődése nem állhat meg a Mesteri fokozat megszerzésével, sőt éppen ellenkezőleg: a „planche” egy igényes gyakorlat, amely táplálja a személyes munkát.

Itt is meg kell jegyezni, hogy a „Planche” használata nem nyúlik vissza a XIX. századnál korábbra, és alapvetően a francia nyelvű szabadkőművességre jellemző. Ebben a hagyományban a szabadkőműves munka lényegében egy előadás felolvasásából és az azt követő vitából áll, míg az angolszász hagyományban a munka főként a rituálé gyakorlásán alapul. Az esetleges konferenciákat ott a bankett alatt tartják, a régi szokásoknak megfelelően.

Aggodalom a “Planche” miatt

Sok szabadkőműves érez valódi szorongást attól a gondolattól, hogy egy előadást kelljen írnia, majd nyilvánosan felolvasnia. Számos könyv és weboldal ad gyakran nagyon bölcs tanácsokat a kezdő és a tapasztalt „előadóknak” egyaránt. Mi most nem ezeket a használati utasításokat akarjuk pótolni, hanem inkább azt a lelkiállapotot szeretnénk körüljárni, amelyben egy előadást előkészítünk.

A „Planche”-nak mindenekelőtt személyesnek kell lennie. A cél nem egy tudományos munka, nem egy téma kimerítő vagy látványos feldolgozása. Természetesen az előadást megalapozó kutatásnak komolynak és szigorúnak kell lennie, de szó sincs arról, hogy elvont elméleti tudást fitogtassunk. Mi értelme lenne? Három hónapja vagy Tanonc, és például azt állítod, hogy el tudod magyarázni a szabadkőműves kalapács és a véső jelentését egy olyan testvérnek, aki húsz éve szabadkőműves? Az egód duzzasztásán kívül semmit nem nyersz vele!

Ami fontos számodra és a páholy számára is, az a szimbólumok integrálása, azok beépítése az életedbe. Nem a szimbólumok tiszta és elvont ismerete fog előrevinni, hanem az a képességed, hogy alkalmazd azok átalakító erejét a saját életedre és belső folyamataidra. Ez az, ami lehetővé teszi testvéreid számára, hogy lássák a fejlődésedet és örüljenek neki.

Ne habozz megnyílni, feltárulkozni, légy néha merész az értelmezéseidben, kövesd a szíved szavát, ne csak az eszedét. De mindenekelőtt kerüld a létező előadások másolását (tele van velük az internet): ez nemcsak intellektuálisan tisztességtelen, hanem a lustaság és a szabadkőművesség által kínált valódi önmunka iránti érdektelenség jele. Te vagy a Nyers Kő, amelyet meg kell tanulnod megmunkálni, hogy testvéreiddel együtt felépíthesd az Emberiség Templomát, ezért könyörgöm, ne előregyártott anyagokból építkezz!

És mi a helyzet a “plancher” igével?

A „plancher” ige, az intellektuális munkára való törekvés értelmében, jól ismert a profán világban, ahol széles körben használják. Vajon ez a XX. században megjelent ige szabadkőműves eredetű? Csábító lenne ezt gondolni. Sajnos az ige közvetlen eredete nem szabadkőműves, hanem iskolai. A XIX. századi iskolai szlengből származik, ahol a „planche” a táblát jelentette. A „plancher” először azt jelentette, hogy „vizsgázni, felelni (a tanárnál)”, majd kiterjesztve „intellektuális és tanulmányi munkát végezni”.