A kötény: hagyomány és átadás

Andrea Varga
Termék- és beszerzési szakértő, több mint 15 év kereskedelmi tapasztalattal

A szabadkőműves kötény: operatív örökség?

A kesztyűhöz hasonlóan, amelyről már korábban szóltunk, a kötény is egyfajta védőruházat, amelyet számos szakmában használtak. Nem meglepő tehát, hogy a szabadkőművesek kellékei között is megtaláljuk. A szabadkőműves kötény azonban nem mindig töltötte be azt a jelentős szerepet, amelyet ma a szabadkőművességben tulajdonítanak neki, és az operatív kőművesek, illetve kőfaragók általi használata korántsem volt általános.

A középkori illusztrációk és kódexek ritkán ábrázolják a kőműveseket kötényben. Az “Old Charges” (Régi Kötelességek, az angol operatív kőművesek szabályzatainak gyűjteménye, amelyeket a XIV. és XVIII. század között írtak) sem tesz említést róla. Franciaországban a céhes hagyományok (Compagnonnage) alig beszélnek róla, és a XIX. századi céhes reneszánsz óta csak a festő-céh tagjai viselnek szimbolikus kötényt.

A “Mason Word” (a XVII. század elején Skóciában megjelent proto-szabadkőművesség) és a korai angol spekulatív szabadkőművesség szokásait leíró ritka dokumentumok sem említik a kötényt. A szabadkőműves felvételének legrégebbi leírása, amely Robert Plot “Natural History of Staffordshire” (1686) című művében található, kesztyűről tesz említést, de szabadkőműves kötényről nem. Ráadásul a legrégebbi általunk ismert szabadkőműves kötények is csak a XVIII. századból származnak.

Egy következtetés vonható le: a kötényt az operatív kőművesek valóban használták bizonyos munkák elvégzéséhez. Úgy tűnik azonban, hogy ennek a köténynek nem volt rituális, tiszteletbeli vagy szimbolikus jelentősége, és nem képezte az ünnepélyes átadás tárgyát az új kőműves beavatási szertartásán. Ez logikus is. Ha a régi dokumentumoknak hihetünk, legalább három év munkára volt szükség az “Entered Apprentice” (belépett tanonc) fokozat eléréséhez. Az új tanonc tehát nem a beavatásakor találkozott először a köténnyel, hiszen már számtalanszor viselte. Honnan ered tehát a szabadkőműves kötény, mint a szabadkőműves sajátos rituális dísze?

A szabadkőműves kötény: a modern szabadkőművesség találmánya

Számos történelmi jel utal arra, hogy a szimbolikus kötény viselése a szabadkőműves munkák során a modern szabadkőművesség találmánya, azaz a londoni Nagypáholy által kezdeményezett irányzaté, amelyet a hivatalos hagyomány szerint 1717-ben, de valószínűbben 1721-ben alapítottak.

A szabadkőműves kötény rituális használatának első említése 1723-ból származik, egy “A Mason’s Examination” című szimbolikus katekizmusból. A dokumentum megjelenésének kontextusa különösen fontos a témánk szempontjából. Ezt a katekizmust ahhoz a nyílt levélhez csatolták, amelyet egy angol szabadkőműves tett közzé 1723. április 13-án a “The Flying Post, or the Post Master” című lapban, felháborodva a londoni Nagypáholy rituális újításain. A levél szerzője leszögezi, hogy “a páholyok tagjai nem fognak kísértésbe esni, mint a bolondok vagy a gyerekek, hogy felfedjék a Mesterek és Felügyelők által adott leckéket és utasításokat”, majd közzéteszi ezt a katekizmust, hogy illusztrálja az újítók rosszindulatát. Ez azt jelenti, hogy a spekulatív angol szabadkőművesség régi szokásaihoz hű szabadkőműves számára a katekizmus tartalma nem volt hitelesen szabadkőműves, így a szabadkőműves eskü megszegése nélkül is közzétehető volt. De mit említ ez a katekizmus? Azt, hogy mielőtt szabadkőművessé avatták volna, a jelölt férfi és női kesztyűt, valamint bőr kötényeket ajándékozott a jelenlévőknek.

A rituális szabadkőműves kötény jelenléte tehát valószínűleg része volt azoknak az újításoknak, amelyek ellen a levél szerzője felszólalt, és amelyeket ezért szabadon felfedhetőnek érzett. A katekizmus többi része számos olyan szabadkőműves titkot ír le, amelyek számunkra teljesen helyesnek tűnnek, de valójában erősen hatottak rájuk a skót szokások (a Maughbin, Boaz és Jakin szavak). Ez arra enged következtetni, hogy a londoni Nagypáholy “Modernjei” átvették a skót szokások egy részét vagy egészét (kétségtelenül olyan személyiségek hatására, mint Anderson), és hogy a szabadkőművesség ezen formája teljesen eltért a régi angol spekulatív szabadkőművesség szokásaitól, amelyről valójában szinte semmit sem tudunk. Vajon Skóciából származik-e a szabadkőműves kötény, még ha a XVII. századi skót szabadkőművességről szóló ritka írásos emlékek nem is említik? Lehetséges, de biztosan nem állítható. Hajlunk arra a gondolatra, hogy a londoni Nagypáholy összes újítása nem a skót szabadkőműves hagyományból való kölcsönzés volt, hanem némelyik valódi újításnak számított, köztük talán a szabadkőműves kötény használata is.

Mellesleg, a híres 1723-as levél egy érvet szolgáltat a londoni Nagypáholy 1721-es, és nem 1717-es alapítása mellett. Felháborodni egy kétéves újdonságon még érthető. Az információ akkoriban lassabban terjedt, és nem tudjuk, hol élt a levél szerzője. De ha a Nagypáholy 1717-ből való, akkor csodálkozhatunk az öt év késlekedésen a nézeteltérés kifejezésében!

A szabadkőműves kötény utóélete

1723 után a “Modern” angol források mind említik a szabadkőműves kötényt, kezdve Samuel Pritchard 1730-ban megjelent “Masonry Dissected” című művével. Ugyanez a helyzet a kontinensen is, ahová a londoni Nagypáholy szabadkőművessége az 1725-ös évektől kezdve terjedt el. A két legrégebbi francia nyelvű kéziratos rituálé (a berni kézirat és a Luquet-kézirat) is ismeri a szabadkőműves kötény használatát, és ez igaz az 1740–1760-as évek összes leleplező írására is.

Ezek a források azonban csak a “Modernek” Nagypáholyának és az ő ösztönzésükre alapított kontinentális páholyok hagyományára vonatkoznak. Mi a helyzet azokkal az angol szabadkőművesekkel, akik hűek maradtak a régi szokásokhoz, és 1751-ben megalakították a rivális, úgynevezett “Ősi” (Ancients) Nagypáholyt? Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy az 1750-es években, valószínűleg ebben a kérdésben a “Modernekhez” igazodva, ők is használtak szabadkőműves kötényeket, amint azt például a Laurence Dermottot (az “Ősi” Nagypáholy lelkét és alkotmányuk, az “Ahiman Rezon” szerzőjét) szabadkőműves kötényben ábrázoló illusztrációk is tanúsítják. Az 1760-as “The Three Distinct Knocks” című leleplező írás, amely egy “Ősi” hagyományú páholy rituáléját tárja fel, szintén említi a szabadkőműves kötényt.

Bár kezdetben valószínűleg nem használta minden szabadkőműves, a szabadkőműves kötény így vált egyetemessé, és a szabadkőműves egyik legjellemzőbb jelképévé az egész világon.