A mozaikpadló a szabadkőművességben

Andrea Varga
Termék- és beszerzési szakértő, több mint 15 év kereskedelmi tapasztalattal

A mozaikpadló eredete és elnevezése

Az angolul “Square Pavement” vagy “Mosaic Pavement” néven ismert mozaikpadló a régi skót és angol szabadkőműves katekizmusokban jelenik meg. A legkorábbi említése az “Edinburgh Register House” (1696) és a “Chetwode Crawley” (1700) kéziratokban található, amelyek a 17. századi skóciai szabadkőműves gyakorlatokat írják le. Később számos angol, skót és ír kéziratban vagy leleplező iratban is felbukkan (“Dumfries n°4”, kb. 1710; “Trinity College, Dublin”, 1711; “A Mason’s Confession”, kb. 1727; “Wilkinson”, 1727; “Masonry Dissected”, 1730…).

Ezek a dokumentumok nem írják le, mi is az a mozaikpadló vagy mi a funkciója, kivéve kettőt, amelyek kulcsot adnak e szimbólumhoz: az “A Mason’s Confession” és a “Wilkinson” kézirat. E két dokumentum szerint (az előbbi skót, az utóbbi angol) a mozaikpadlót a Mester használta a tervei megrajzolásához. A páholyterítőről szóló korábbi cikkünkben már említettük, hogy eredetileg a terveket közvetlenül a padlón, a szabadkőművesek munkahelyének deszkázatán rajzolták fel. Az “A Mason’s Confession” és a “Wilkinson” kézirat állításai tehát csak pontosítják ezt a használatot: ha a mozaikpadló rácsos, az azért van, mert a rajzot így könnyen át lehetett vinni egy nagyobb léptékű rács segítségével. A mozaikpadló tehát eredetileg egy operatív eszköz volt, nem pedig szimbolikus vagy dekoratív motívum.

De miért kapta a mozaikpadló nevet? Először is meg kell jegyezni, hogy az elnevezés viszonylag késői, mivel a régi dokumentumok csak “Square Pavement”-ről beszélnek, amit négyzetes padlónak vagy derékszögvonalzó szerinti padlónak fordíthatunk. A “Mosaick [sic] Pavement” név csak 1727-ben jelenik meg a “Wilkinson”-ban, majd 1730-ban a “Masonry Dissected”-ben. Mivel ez a két dokumentum egyértelműen az 1717-es (vagy valószínűbben 1721-es) Nagy Páholy hagyományából származik, arra következtethetünk, hogy ez a kifejezés a “Modernek” hagyományából ered.

De mit jelent? A “mozaik” itt Mózes törvényére utalna? Úgy tűnik, sokkal inkább a középkori latin “mosaicus” szóból származik, amely a klasszikus latin “musivus” átalakulása, ami maga is a görög “mouseios”-ból ered, a Múzsákra, azaz a különböző művészeteket irányító “istenségekre” vonatkozóan. Nem meglepő, hogy ezt a kifejezést a modern szabadkőművesség átvette, amely egy olyan korban született, amikor az értelmiségi elitet a görög-római ókor táplálta.

A mozaikpadló jelentése

A modern szabadkőművességben a mozaikpadló elvesztette operatív eszköz jellegét, és kizárólag szimbolikus jelentést kapott. Egy olyan időpontban, amelyet nem sikerült pontosan meghatároznunk, felvette a sakktábla formáját, ahol fekete és fehér mezők váltakoznak. Így a teremtett világ képévé válik, amelyet a dualitás jellemez. A mozaikpadló szimbóluma tehát csatlakozik a páholy többi dualitást kifejező jelképéhez (a két oszlop, a Nap és a Hold, Dél és Észak), azzal a különbséggel, hogy magában hordozza a két pólust, amelyek elválaszthatatlanul összefonódnak. A valóság minden összetettsége kifejeződik benne: fény és sötétség, élet és halál, jó és rossz, fejlődés és visszaesés…

A fekete és a fehér egymásba hatolása a kínai Jin és Jang szimbólumát idézi, amely szintén a világ valóságát kívánja leírni a dualitás fogalmaival. De a kínai modell csupa kerekség, a fekete és fehér váltakozását egy szüntelen mozgásként ábrázolja, hasonlóan a víz vagy a szél mozgásához, amelyben folyamatosan keresni kell az egyensúlyt a mozgás révén.

A mozaikpadló radikálisabb a dualitás ábrázolásában. A mezők jól körülhatároltak és kevésbé tűnnek nyitottnak a mozgásra. A megfigyelőnek kell választania, hogy megrajzolja saját útját, és a dualitást a hármasság elvével (Ternaire) szublimálja.

Ha a mozaikpadló valóban a világot képviseli annak állandó dualitásában, felmerül a kérdés, miért tilos szinte mindenhol rálépni a kontinentális szabadkőművességben? Nincs ebben egyfajta következetlenség? Ebben a világban élünk, ahol ki vagyunk téve a dualitásnak: miért tekintenénk a páholyban a világ ábrázolását önmagában szentnek? A szabadkőműves munkája az, hogy megszentelje a dualitás világát a harmadik elem felfedezésével, és ehhez be kell lépnie ebbe a világba, beleértve a rituális belépést is.

Hány mezőből álljon a mozaikpadló?

A mozaikpadló mezőinek száma természetesen szimbolikus jelentéssel bír, és különböző lehetőségek képzelhetők el. Sok páholy osztozik ugyanazon a templomon, amelyek berendezése gyakran mozdíthatatlan. Ezért bizonyos esetekben nehéz kiválasztani a használni kívánt mozaikpadlót. De ha a mozaikpadló megjelenik a páholyterítőn, ami gyakran előfordul, a páholyok szabadon választhatják meg a számukra leginkább értelmes formát.

Milyen lehetőségek léteznek? Három ilyet ismerünk, amelyek mindegyike releváns jelentéssel bír. Ezek nem zárják ki egymást, és akár mindhármat használhatja ugyanaz a páholy, ahogy azt látni fogják.

Az első lehetőség a legegyszerűbb szimbolikus szinten: 8 x 8 = 64 mező. A 64 a 4 köbe, amely a teremtett világ száma, amelyet a négy elem, a négy égtáj, a négy évszak stb. jellemez. A 4 köbjeként a 64 a háromdimenziós világot, az anyagi világot jelképezi, amelyet ismerünk és amelyben mozgunk. A 64 mezős mozaikpadló tehát kizárólag leíró jellegű: azt a világot szimbolizálja, ahogyan érzékeljük, értelmezés nélkül. Érdemes lehet az első fokozat páholyterítőjén feltüntetni: az inas tudatára ébred önmagának és a világnak annak dualitásában, de még nincsenek meg azok a geometriai ismeretei, amelyek lehetővé tennék számára a világ megértését és a benne való cselekvést.

A következő két lehetőség geometriai ismereteket feltételez.

Az aranymetszés szerint épített mozaikpadló: 5 x 8 = 40 mező. Mivel az aranymetszés egy arány, más modellek is javasolhatók, amelyek megtartják ugyanazt az arányt és a Fibonacci-sorozatban találhatók (0-1-1-2-3-5-8-13-21-34-33-55-89…): elképzelhető tehát egy 3 x 5, 8 x 13, 13 x 21 stb. méretű padló. Az 5 x 8-as padló előnye, hogy 40 mezőt ad. A 40 fontos szám a zsidó-keresztény hagyományban, a várakozás száma, de a spirituális tapasztalathoz szükséges időé is (a 40 év, amelyet Izrael népe a sivatagban töltött, Jézus 40 napos kísértése). Az aranymetszésen alapulva, amelyet a segéd a lángoló csillagban fedez fel, az 5 x 8-as mozaikpadló előnyösen szerepelhetne a második fokozat páholyterítőjén.

Végül a Pitagorasz-tételen alapuló mozaikpadló: 9 x 12 = 108 mező. Itt is elképzelhetőek más modellek, amelyek megtartják a pitagoraszi derékszögű háromszög 3-4-5 arányát: 3 x 4, 6 x 8, 12 x 16. De a legérdekesebb véleményünk szerint a 9 x 12 = 108, mert ez a három szám gazdag jelentéssel bír. A 9, a 3 négyzete, gyakran megjelenik a szabadkőművességben a Mester fokozattól kezdve. Ez különösen a fokozat kopogásának száma és azoknak a Mestereknek a száma, akik Hiram holttestének keresésére indultak. A 12 a zsidó-keresztény hagyomány egyik fő száma, amely a teljességet és a beteljesülést szimbolizálja (Izrael 12 törzse, a 12 apostol). Végül a 108-as szám szimbolikája inkább Indiából származik. A beteljesülést, a felszabadulást, a beavatási út végét jelképezi. A fő hindu isteneknek, csakúgy, mint Buddhának, 108 neve van, 108 Upanisad létezik, 108 jóga-ászana (testhelyzet), 108 szem a buddhista rózsafüzéren, 108 szenvedély a buddhizmusban… Buddhista szempontból a 108 a szamádhi (az elmélyülés, azaz a meditáció legmagasabb tudatszintje) elérését szimbolizálja, miután legyőztük a 108 szenvedélyt. A harmadik fokozat páholyterítőjén szerepelhetne a 9 x 12 = 108-as mozaikpadló, mivel a Mester szimbolikus halálon megy keresztül, hogy meghaladja a három rossz segéd által képviselt szenvedélyeket.