A kör szimbolikája

Andrea Varga
Termék- és beszerzési szakértő, több mint 15 év kereskedelmi tapasztalattal

A kör szimbolikája a szimbolikus páholyban

Bár a körző már az első fokozattól kezdve jelen van, a kontinentális szabadkőműves rítusokban a Tanonc és a Segéd fokozatokban ritkán esik róla szó. A Tanoncnak először a szabadkőműves kalapács és a véső használatát kell elsajátítania. A körző és a kör szimbolikája természetesen nem az elsődleges gondja!

Segéd fokozaton a körző megjelenik azok között az eszközök között, amelyeket a beavatandó a második szimbolikus utazása során visel – legalábbis a Francia Rítusban és az Ősi és Elfogadott Skót Rítusban mindenképpen. Ez érthető, hiszen a Segéd ekkor kezdi felfedezni a geometriát, és az e fokozatra történő felvételi szertartás ezekben a rítusokban a Lángoló Csillag felfedezésével tetőzik, amelyet a körzővel és a vonalzóval rajzolnak meg. Ebben a kontextusban azonban a körző inkább az a szerszám, amellyel méreteket visznek át, és bár köröket is lehet vele rajzolni, ezt a tulajdonságát nem hangsúlyozzák különösebben.

A Mester fokozaton kezd a kör tisztábban kirajzolódni. Nem mondják-e, hogy a Mester a derékszögvonalzótól a körzőhöz lépett tovább? A derékszögvonalzó, amellyel a derékszöget ellenőrizzük, azonnal a négyzetre utal, az anyagi világ szimbólumára, amelyet a négy elem és a négy égtáj határoz meg; a körző pedig természetes módon a körre emlékeztet, amely klasszikusan az eget, az egységet és a végtelent jelképezi. A Mester tehát a négyzettől a körhöz, a földtől az égig, az anyagtól a szellemig, a sokaságtól az egységig jutott el.

A Bolt összegyűjti a szabadkőműves szimbolikával foglalkozó műveket. Tekintse meg a kollekciót.

A Középső Kamra, amely a harmadik fokozat páholyának neve, szintén értelmezhető a kör szimbolikus kifejezéseként. Ezt a páholyt néha olyan körként írják le, amelynek közepébe a Mestert meghívják. Ezért van az, hogy az Ősi és Elfogadott Skót Rítus bizonyos rituáléi a harmadik fokozaton már nem beszélnek északi és déli oszlopokról, hanem északi és déli oldalnak nevezik azokat; és amikor a páholyban mozognak, már nem jelölik ki a sarkokat a derékszögvonalzó kifejezésére, hanem körkörösen haladnak.

Az angolszász rítusokban viszont a kör már a Tanonc fokozattól kezdve elmélkedésre készteti a szabadkőműveseket. Az angol rituálék (Emulation stb.) első fokozatának előadásában olvashatjuk, hogy „minden szabályos és jól megalapozott páholyban látható egy pont egy körben, amely körül a testvérek nem tévedhetnek el. Ehhez a körhöz északon és délen két nagy érintő és párhuzamos vonal csatlakozik, az első Mózest, a második pedig Salamon hitét képviseli. A kör felső részén nyugszik a Szent Törvény Könyve, amely Jákob lajtorjáját tartja. És ha mindig olyan közel lennénk ehhez a Szent Könyvhöz, és olyan szorosan ragaszkodnánk a benne foglalt tanításokhoz, mint ez a két párhuzamos vonal, az elvezetne minket Őhozzá, aki nem csap be minket, és nem hagyja, hogy becsapják. E kör kerületét követve szükségszerűen találkoznunk kell ezzel a két párhuzamossal, valamint a szent könyvvel; és amíg egy szabadkőműves ilyen határokon belül marad, nem tévedhet el.” Ugyanez a szimbólum megjelenik az amerikai York-rítusban is, de ott a két vonal Keresztelő Szent Jánost és Evangélista Szent Jánost képviseli.

Egy olyan bibliai szimbolika mögött, amely sok európai szabadkőművest meglephet, megérthetjük, hogy a szabadkőművesség geometriailag egy középpont köré szerveződik, amely a Világegyetem Nagy Építésze. A kör ekkor a szabadkőműves munka területét jelöli, amelyet Mózes és Salamon vagy a két Szent János védelmező alakja, valamint a Szent Törvény Könyve határol. Ebben a perspektívában a kör szimbolikája nemcsak a Mesterek kiváltsága, hanem az egész szabadkőművességre vonatkozik, már az első fokozattól kezdve.

Itt mérhető le a jelentős különbség a szabályos angolszász szabadkőművesség által javasolt munkafelfogás és az Ősi és Elfogadott Skót Rítusé között, amely bár hivatkozik a Világegyetem Nagy Építészére és hagyományosan kihelyezi a Szent Törvény Könyvét, mégis kijelenti, hogy a szabadkőművesség „nem szab határt az igazság keresésének, és éppen azért, hogy ezt a szabadságot mindenki számára garantálja, mindenkitől megköveteli a toleranciát” (Lausanne-i Konvent Elvi Nyilatkozata, 1875).

A kör szimbolikája a magasabb fokozatokban

Ha a szimbolikus páholyban a derékszögvonalzó és a körző (tehát a négyzet és a kör) közötti kapcsolat szóba is kerül, az nincs elmélyítve. Az Ősi és Elfogadott Skót Rítus magasabb fokozataiban, különösen az 5. fokozatban bontakozik ki egy geometriai rejtvény formájában: a kör négyszögesítése. Lehetséges-e egy négyzet és egy kör területét egyenlővé tenni?

Természetesen léteznek empirikus közelítések, amelyeket vonalzóval és körzővel meg lehet rajzolni. Matematikailag azonban ez az egybeesés lehetetlen, mivel a kör területét a π számmal számítják ki, amely egy transzcendens irracionális szám, végtelen és nem ismétlődő tizedesjegyekkel (3.14159265358979323846264338327950288419716939937510582…). Itt is csak közelítés érhető el számítással.

Nem időzünk el a kör négyszögesítésének tisztán matematikai aspektusán és a π szám transzcendens jellegén. Jegyezzük meg csupán, hogy ez a matematikai probléma több mint 3000 éven át foglalkoztatta a filozófusokat és matematikusokat, mígnem 1882-ben (Ferdinand von Lindemann) megszületett a végleges megállapítás… a megoldhatatlanságról!

Sokkal inkább e megoldhatatlanság filozófiai és szimbolikus dimenziója az, amelyre szabadkőműves szempontból figyelnünk kell. Ha úgy tekintjük, hogy a négyzet az anyagi világot, a végest, az immanenciát képviseli, a kör pedig az egységet, a végtelent, a transzcendenciát, akkor ebből az következik, hogy e két valóságszint soha nem eshet teljesen egybe. A két valóság közötti kapcsolat nem fejezhető ki valós–valótlan viszonyban, hiszen a négyzet és a kör is valóságos. Egyszerűen olyan valóságokról van szó, amelyek különböző síkokon helyezkednek el, és nem fedhetik egymást tökéletesen. Mintha a kör mindig hordozna egyfajta „többletlétet” a négyzethez képest, és ez a különbség, bármilyen csekély is, valójában mély és áthidalhatatlan, inkább minőségi, mint mennyiségi.