A Shriner-ek eredete és fejlődése
A sokáig az Ősi Arab Rend, a Misztikus Templom Nemesei (Ancient Arabic Order of the Nobles Mystic Shrine) néven ismert Shriner-eket 1872-ben alapította New Yorkban két amerikai szabadkőműves: Walter Millard Fleming (1838–1913) orvos, valamint William J. Florence (született William Jermyn Conlin, 1831–1891) színész és drámaíró. Egy új, szórakozásra és bajtársiasságra épülő szabadkőműves szervezetet kívántak létrehozni azoknak a New York-i szabadkőműveseknek, akik 1870-től kezdve rendszeresen összejártak a páholyokon kívül, a manhattani Knickerbocker Cottage étteremben – amely 1868 óta a New York Athletic Club székhelye volt, és számos közéleti személyiség, köztük politikusok látogatták.
Egy európai körútja során Florence-t Marseille-ben egy arab diplomata által szervezett estre hívták meg. Egyfajta zenés vígjátékot adtak elő, amelynek végén a vendégeket egy titkos társaságba fogadták. A mély benyomást keltő élmény hatására Florence jegyzeteket és vázlatokat készített, amelyeket Fleming felhasznált a Shriner-ek rituáléinak megalkotásához.
Ezen alapokon a Shriner-ek arabos és ál-muszlim stílust vettek fel, mind tisztjeik címeiben és káptalanjaik elnevezésében, mind pedig a díszek, jelmezek és szimbólumok terén. Az első káptalant 1872. szeptember 26-án alapították a Knickerbocker Cottage-ban, és a Meccah (Mekka) nevet kapta. Később a manhattani, 1875-ben átadott új Masonic Hallba költöztek. A Rend legfelsőbb hatalmi szerve, a Birodalmi Főtanács 1876-ban alakult meg, amelynek Fleming lett az első Birodalmi Potentátja. A Rend jelenlegi székhelye Tampában (Florida) található.

A Knickerbocker Cottage
A Shriner-ek hamar elterjedtek az Egyesült Államokban és gyors fejlődésnek indultak. Míg 1876-ban csak 43-an voltak, 1878-ra már nyolc államban tizenhárom káptalan működött, összesen 425 taggal. Tíz évvel később az Egyesült Államokban és Kanadában 48 káptalan volt, összesen 7210 taggal. 1900-ra pedig már nem kevesebb mint 55 000 Shriner tartozott a 82 káptalanhoz.
Bár eredetileg kizárólag amerikai jelenség volt, a Shriner-ek nemzetközi renddé váltak, megvetve lábukat Kanadában (1888), Mexikóban (1907), Panamában (1918), Puerto Ricóban (2010), a Fülöp-szigeteken (2010), Németországban (2011), Brazíliában (2015) és Bolíviában (2018). Világszerte összesen mintegy 500 000 Shriner él.
A Bolt az amerikai Királyi Arch, a Shrine előszobájának díszek készítője. Tekintse meg a kollekciót.
Megjegyzendő, hogy az afroamerikai Prince Hall szabadkőművesség is elkezdte gyakorolni a Shriner rítust egy 1893-ban alapított rivális renden belül, az Ősi Egyiptomi Arab Rend, a Misztikus Templom Nemesei (Ancient Egyptian Arabic Order of Nobles Mystic Shrine) néven. Ezt követően jogi vita alakult ki, amelyből az afroamerikai ág került ki győztesen 1929-ben, így elismerték jogukat a Shriner rítusok használatára. Az afroamerikai Shriner-ek ma mintegy 35 000 tagot számlálnak, 227 káptalanba szerveződve.
Végezetül egy különös aktuálpolitikai eseményt is érdemes megemlíteni. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után a Shriner-eket zaklatások, fenyegetések, sőt merényletkísérletek érték szélsőségesek részéről, akik iszlamista szervezetnek nézték őket. Ekkor döntöttek úgy, hogy enyhítik a Rend arabos jellegét, és megváltoztatták a nevüket „Shriners International”-re.
A Shriner-ek sajátosságai
A keleti hangulat mellett két sajátosságot kell kiemelni a Shriner-eknél. Az első 2000-ben vált szabaddá. Addig a Shriner-ek kizárólag olyan szabadkőművesek közül toboroztak, akik rendelkeztek az Ősi és Elfogadott Skót Rítus 32. fokozatával, vagy elérték a York Rítus utolsó fokozatát, a Templomos Lovag címet. A Shriner-ek tehát sokáig egyfajta elitet alkottak, amely csak a Skót Rítus magas fokozatú szabadkőműveseit tömörítette. 2000-ben azonban – feltehetően a toborzás csökkenése miatt – ezt a követelményt eltörölték, és immár az egyszerű Mester Szabadkőművesek is csatlakozhatnak a Shriner-ekhez.

Shriner kórház
A Shriner-ek legfigyelemreméltóbb sajátossága azonban a hihetetlen jótékonysági elkötelezettségük, amely lehetővé teszi számukra, hogy ingyenes ellátást nyújtó ortopédiai gyermekkorházakat finanszírozzanak. Az első kórház építési munkálatai 1922-ben kezdődtek, és a Rend ma már 22 kórházat támogat, kiterjesztve tevékenységét az égési sérültek kezelésére és az orvosi kutatásokra is. A Shriner-ek munkája kétségtelenül a szabadkőműves jótékonyság leglátványosabb példája a világon.
A Shriner-ek és a nők
A Shriner-ek szigorúan követik a szabályos szabadkőművesség elveit, és csak férfiakat vesznek fel. Ezeket az elveket sosem kérdőjelezték meg, de három női segédszervezetet hoztak létre a Shriner-ek feleségei, lányai és nőrokonai számára.
Az Észak-Amerikai Hölgyek Keleti Templomát (Ladies Oriental Shrine of North America) 1903-ban alapították Wheelingben (Nyugat-Virginia), és ma mintegy 8000 tagja van, szemben az 1990-es évek közepén mért 32 000-rel. A toborzás mára kiszélesedett, és minden 18 év feletti nő, aki érdeklődik a Rend tevékenysége iránt, csatlakozhat anélkül, hogy Shriner vagy szabadkőműves rokona lenne.
A Nílus Leányait (Daughters of the Nile) 1913-ban alapították Seattle-ben (Washington állam). Ma körülbelül 15 000 tagjuk van, akiknek szintén nem kell Shriner vagy szabadkőműves rokonnal rendelkezniük, de kapcsolatban kell állniuk a Shriner-ek tevékenységével. Így például egy nő, aki gyermekkorában Shriner kórház páciense volt, szintén jogosult a tagságra.
Az afroamerikai oldalon az Ízisz Leányait (Daughters of Isis) 1909-ben alapították, ugyanazokon az elveken, mint a másik két női rendet. 2003-ban 15 000 tagjuk volt, ma pedig közel 10 000-en vannak.
Miért vannak a Shriner-ek olyan kevéssé jelen Európában?
Az amerikai szabadkőműves világ szerves részeként a Shriner-ek csak kilenc országban telepedtek meg. Németország az egyetlen európai ország, ahol jelen vannak, ami az amerikai szabadkőművesség erős befolyásával magyarázható a második világháború utáni szövetséges megszállást követően.

Shriner embléma
A Shriner-ek jellemző példái az amerikaiak azon erős vonzalmának, amelyet az ál-beavatási, fantáziadús vagy parodisztikus rendek iránt éreznek, amelyek a szabadkőművesség margóján vagy attól függetlenül működnek. Még a hálókocsi-kalauzoknak vagy a vízvezeték-szerelőknek is megvolt a saját beavatási rendjük, rituáléval és titoktartási esküvel!



