Az Inas fokozat – Történelmi áttekintés

Fokozat-e az Inas?

A modern spekulatív szabadkőművességben nyilvánvaló, hogy az Inas az első fokozat. Egy beavatási szertartáson keresztül jutunk el ide, amely világosan kijelöli az “előtte” és az “utána” állapotot, és szimbolikusan megfelel a profán élet halálának, amelyből az Beavatott újjászületik. Az új Inas ekkor a páholy szerves részévé válik, még akkor is, ha még nem rendelkezik minden joggal. Vajon így volt ez az ősi építő céhekben is? Úgy tűnik, nem.

Az inasképzés az ősi brit építőknél

Amennyire tudjuk, az ősi angol szabadkőművesség a 16. században más gyakorlatot követett, összhangban a többi szakmában alkalmazott szokásokkal. Nem szabad elfelejteni, hogy bár a mai szabadkőművesség egy teljesen autonóm intézmény, amely semmilyen más hatalomnak nem tartozik elszámolással, az ősi szakmák be voltak ágyazva annak a helynek a társadalmi szövetébe, ahol gyakorolták őket, és elismerést kellett szerezniük a működéshez.

Ezért különbséget kell tenni a céhen belüli történések – szokások, titkok, hagyományok – és a társadalommal, a polgári hatóságokkal, a törvényekkel és az ügyfelekkel fenntartott kapcsolatok között. Egyes címek csak a polgári társadalommal való kapcsolatra vonatkoztak: ilyen volt a Mester címe, amely nem fokozat, hanem törvény előtti funkció volt. Mester volt minden olyan Legény, akinek módjában állt megvásárolni ezt a tisztséget, amely feljogosította őt szerződéskötésre az ügyféllel, építkezés vezetésére és Inasok képzésére. De a céhen belül ő továbbra is Legény maradt, és a céhet irányítók nem a Mester címet viselték, hanem Felügyelőknek vagy Diakónusoknak hívták őket.

Középkori inasképzés

A Bolt egyesíti azokat, amelyeket beavatásnak és Legény fokozatra emelésnek neveznek. Tekintse meg a kollekciót.

Az inasképzés kissé két világ között helyezkedett el. Kezdésként egy nagyon fiatal fiú személyes alapon egy Mester szolgálatába állt. Szerződést írtak alá a Mester és az Inas törvényes képviselője között, az Inasnak 14 és 21 év közöttinek kellett lennie. Ezt a szerződést “Indenture”-nek hívják, és az Inas ekkor az “Indentured Apprentice” (szerződéses inas) vagy néha “Registered Apprentice” (regisztrált inas) nevet kapta. De az Inas még nem tartozott a céhhez, csak egy Mesternek dolgozott, aki hét éven át tanította neki a szakma alapjait.

Hét év és azon túl…

E hétéves inasképzés végén, ha érdemesnek bizonyult rá, az “Indentured Apprentice” felvételt nyerhetett a céhbe, az “Entered Apprentice” (Belépett Inas, ez a cím az angolszász szabadkőművességben ma is használatos az első fokozat megjelölésére) címmel. De még nem volt teljes jogú tag, nem volt joga tisztséget betölteni vagy döntéshozatalban részt venni: ezek a kiváltságok csak az igazi tagok, a Legények privilégiumai maradtak.

Az inasképzés e második szakaszának időtartama, amely természetesen magában foglalta a szabadkőműves titkok és hagyományok átadását, Angliában nem tűnik rögzítettnek, míg Skóciában, ha hihetünk az 1598-as első Shaw-statútumoknak, ez egy újabb hétéves időszakot jelentett.

Az Inas fokozat ma

Ma a helyzet sokat változott. A szabadkőművesség már nem operatív, és nem vesz részt a város társadalmi-szakmai életében. Ez már nem szakmai képzés, hanem beavatási folyamat.

Az új szabadkőműves Inas tehát a beavatásával kezdi meg szabadkőműves útját, és így lép be a Páholyba, amely a Kőművesek céhét képviseli. A korábbi hét év inasképzés helyett magával hozza törekvéseit, vágyát, hogy új emberré váljon, és meghaljon a múltbeli életének. Ez nagyon különbözik az ősi operatív kőművesek folyamatától, de nem célunk őket pontról pontra utánozni.

Inas felvétele

A kontinentális szabadkőművességben az első fokozat csak az Inas címet viseli, látszólag elfeledve azokat a különböző lépcsőfokokat, amelyeket a leendő Mester egykor átlépett. Az angolszász országokban azonban megmaradt a Belépett Inas (Entered Apprentice) cím, amely a Mester képzésének második részének felel meg, amelyet már a Páholy nyújt, és nem csak a Mester.

Az ősi szokások megújulása

Megjegyzendő azonban két kísérlet az ősi operatív szokásokhoz való visszatérésre. Az első angol: ez az Operatív Szabadkőművesség (The Operatives, azaz The Worshipful Society of Free Masons, Rough Masons, Wallers, Slaters, Paviors, Plaisterers and Bricklayers). Ez a szervezet azt állítja, hogy az utolsó angol operatív céhek közvetlen folytatója, amelyek a 18. század folyamán nem csatlakoztak a spekulatív szabadkőművességhez. Jelenlegi formájában a társaságot az 1910-es években alapította Clement E. Stretton (1850-1915) angol mérnök és szabadkőműves, aki azt állította, hogy 1866-ban vették fel egy ilyen céhbe; ebben a munkában John Yarker (1833-1913) segítette, aki az angliai Memphis-Misraïm ékszerek első Nagymestere volt. Az Operatívoknál az első fokozat visszaveszi az “Indentured Apprentice” címet.

Franciaországban az ősi rituálékkal kapcsolatos, az 1960-as években végzett kutatómunka arra ösztönözte a Francia Nagyoriens testvéreit, hogy 1972-ben létrehozzák az első Páholyt annak, ami később a Salamon Operatív Rítusává vált. 1974-ben elhagyták a Francia Nagyorienst, hogy létrehozzák saját engedelmességüket, amely csak ezt a Rítust gyakorolja: az Ordre Initiatique Traditionnel de l’Art Royal-t.

Kapcsolódó termékek

Kategóriák

Szabadkőműves díszek (kötények, nyakláncok, vállszalagok)Nyakláncok és ékszerekAjándékok 20€ alattKötények és csomagokÉkszerekPáholyi ékszerek